Csorba József*
Internet és tudomány: a Wolfram-sztori
Ez a recenzió három irányból építkezik: egy téma (az ismeretszerzés és tudásszervezés általában), egy mű (Stephen Wolfram könyve) és egy esemény (a kormányzati és a tudományos ismeretszerzés, valamint egy tudásvállalat) kapcsán egyfelől az információ és a tudás viszonyának jobb megértését, másrészt az elektronikus ismeretszervezés és tudásépítés újabb mérföldkövének megismertetését szolgálja. Mindhárom irányból egy tudományos áttörésre mutatok rá, a Wolfram-sztorira, amely egyfelől a tudományos információ és az ismeretterjesztés, másfelől a hitelességnek, a tudományos viták rendezésének és etikájának is mérföldköve.
Ma már beszélhetünk az Internet előtti és utáni, vagy internetes tudomány fejlődéséről. A tudománytörténet fejezetei között egy újabb nyílt meg a Wolfram-sztorival, aminek alapját az Internet és a Tudomány intézményesülésével lehet korszakhatárnak tekinteni. Az elektronikus információközlés és –terjesztés révén térben és időben is egészen másként válik "valóságossá" a tudományos információ, ismeret, illetve tudás közreadása, átadása. Ugyanakkor, az elektronizált tudományos információcsere mai világában a hitelesítés hatalmas problémává nőtte ki magát, amennyiben a tudományos tézisek, tények, a számosítható eredmények igazolása nem tud lépést tartani az új tudományos információ áradatával.
Miről szól a Wolfram-sztori?
Mindennek alapja Stephen Wolfram könyve ("A New Kind of Science", Wolfram Media, Campaign, IL, 2002, p.1197, wolframscience.com) és tudományos műhelyének "kalandja"; nem utolsó sorban pedig a "Wolfram-labor" által összegyűjtött és generált új ismeretek olyatén megjelenítése, ami a tudományos információ vizuális megjelenítésének is mérföldköve. A Wolfram-könyv ismeret- és tudásbázisa az 1980-as évektől a 2000-es millenniumi időkig terjed, vagyis a könyv és a hozzá tartozó (!) újszerű illusztráció és demonstráció több évtizedet fog át. Ilyen szempontból az összefogott ismeretek korszakoló és szintetizáló kísérleteként újdonságnak számítanak. Mint abból a szempontból is, ahogy megjeleníti (vizualizálja) az újszerűen magyarázott-értelmezett tudományos eredményeket, hipotéziseket. Nem utolsó sorban, Wolfram műve hívta életre az e-Skeptic fórumot is, amelyen minden állítása megméretik, és amely könyvtárnyi vitázó irodalmat generált az internetes kapcsolatok révén.
A Wolfram-sztori mint világesemény
A 2002-es fogadtatás a tömegmédiában és a szaksajtóban is szuperlatívuszokban ömlengő megnyilvánulásokat jelentett: a tudomány forradalma, és Wolfram zsenije a legmértékletesebb jelzők…, "az ember, aki feltörte a Mindenség kódját", aki "nagyobb mint Newton, vagy Darwin"… A The Economist 2002 május 30.-i száma "The science of everything: The emperor’s new theory: A self-published book is being touted as the greatest step since Newton. Is it?" címmel jelenti be a világnak. A sajtóanyagból - amelynek fordulatai később sokat adnak hozzá az egyre szkeptikusabbra forduló magastudományos állásfoglalásokhoz – azonban máig sem derül ki, hogy tulajdonképpen miben áll Wolfram zsenije, mi az új nézőpont, mi jelenti a mérföldkövet. Ez a rejtély a laikus és a kvázitudományos vélemények, helyenként a magastudományos méltatásoknak fogalomhasználatára is jellemző.
Mi újdonság és mi nem?
Egy idő után a tudományos világ (annak összes kasztjai) szembefordulnak a csodagyerekből lett tudós Stephen Wolframmal. A mai tudományelméleti kérdések újszerű bemutatásának eredményeit, illetve a szintetizálási kísérleteinek újszerűségét nem vitatva, egyfajta leértékelési folyamat indult el, amelyben az igéretek és a realitások közötti hézagokat szakadékká próbálta növelni a szkeptikusok és bírálók hada. A túl nagy várakozásokat gerjesztő Wolfram-koncepciók, mint "a természetes kiválasztódás szerepének újragondolása a biológiai evolúcióban", "az elméleti fizika új alapjainak lerakása, vagy a matematika eredetének felülbírálata" megriasztották a mérsékelteket is.
A sejtautomatával kapcsolatos Wolfram-koncepció (egy univerzális számítógép, mely a "30"-as és a "110"-es szabály információtudományos elméleti modellezéseivel felvázolt "végső" konstrukció, amelynek szellemében a világegyetem tulajdonképpen egy szubatomi szintű óriási sejtautomataként is felfogható, vagy hogy minimalista szinten a 110-es szabály néven ismert sejtautomata egy univerzális számítógép a végletekig legegyszerűsítve és felhasználható tetszőleges bonyolultságú gép szimulálására) modelljei pedig évtizedes vitákat nyitottak. A hagyományos magastudomány keretei között folytatott, tisztázó viták önmagukban is sokat adnak hozzá a mai tudományelméleti ismeretekhez (akkor is, ha kizárólag negatív eredményeségűek lennének). Ugyanakkor információtudományi szempontból egyértelműen új és pozitív eredményességű Wolfram munkássága a modellalkotó gondolkodás megalapozásával, a számítógép- és elektronikus számítástudomány mesterségesintellegencia- és kapacitás-bővítő lehetőségeinek bevonásával, egy új információtudományos modellezés alapjainak lerakásával.
E téren van a legnagyobb ellentmondás a wolframi és a hagyományos tudományelméleti interpretáció között, amennyiben a bírálatok egyik vonulata éppen azt veti fel, hogy Wolfram az "A New Kind of Science"-ben nem szolgál valamilyen specifikus életszerű jelenséget vagy folyamatot leíró, részletes és prediktív modellel. Információtudományos szempontból, illetve a modellalkotó gondolkodás logikája szempontjából viszont az egy következő állomás. A nóvum itt Wolfram végletekig minimalizált absztrakciója a sejtautomata modellel, a wolframi modellalkotó gondolkodás logikai útja végén pedig a számítógépi ekvivalencia elve (PCE, principle of computational equivalence) fogalmazódik meg, amivel a wolframi komplexitáselmélet próbál meg kezelni egy újabb tudományelméleti univerzumot.
A magastudomány szkepszise és az új nyitottság
Wolfram rendhagyó gondolkodása és pályája önmagában is vitára provokáló, és az amerikai tudományiparban több olyan kihívást is elindított, amivel különösen az lett. A tudományos inkubációs idő (elméleti kutatás, leírás, demonstráció) után Wolfram vállalkozásba kezdett és cége, illetve terméke (a Mathematica szoftver) sikeressé vált. Ezent túl az ötletet és terméket ingyenessé tette, amivel a mára szinte teljesen fizetőssé váló amerikai ismeretterjesztő ipar minden aktorát is magára uszította.
A nagyszabású tudományelméleti prezentáció és modellezés sokakat megfogott, elsősorban nem a "szakmát", s ez megpecsételni látszott Wolfram és vállalkozásának a sorsát, de nem így alakult. A tudományelméleti támadások egyik legerősebb érve a szellemi tulajdon oldalán építette fel magát. A vádak szerint Wolfram szabadon kezeli a tudományos megközelítéseket és hipotéziseket (az első közléssel kapcsolatos viták kísérik útját), másrészt amit újdonságként ad közre, azt már mások korábban feltalálták. Itt legtöbbször Konrad Zuse nevét és egy 35 éves történetet emlegetnek. Zuse a világ első működő, általános célú számítógépének készítője (1935-1941 között), ő veti fel, hogy a fizikai univerzum egy diszkrét számítógéppel - mint a sejtautomata – leírható, számítható (1967).
Zuse és Wolfram koncepciója azonban egy fejlődésmenet s nem valami térben és időben statikus megállapítás. Vitatni lehet a végeredményt, de meg kell győződni annak igazságáról, Wolfram miért állít olyasmit könyvében, hogy "in fact almost all the work – at least in one dimension – has concentrated on just the three specific equitations" (p.162), amelyek a diffúziós egyenlet, a hullámegyenlet, és a sine-Gordon egyenlet (illetve modell).
A bírálatok idővel váddá válnak, helyenként tudományos értékét is megkérdőjelezik Wolfram könyvének. Mondván, hogy a tudományos igényességű és rangú munka legyen prediktív, ne csak deskriptív. Egy biztos, a segédtudományként alkalmazott információelméletek információtudománnyá válásának, azaz saját rangon mérhető érintőelméleti eredményei sokkal többre jogosítanak fel, és mindenekelőtt, az információtudományos modellezést nem szabad összekeverni más (hagyományos) modellezési technikákkal és eszközökkel, ahogy azt számos bírálója teszi.
Az új modellalkotó gondolkodás és modellezés
Az előbbiek igazolásaként szolgál a Mathematica szoftver, amelybe Wolfram számos koncepciót és technikát beépített, és néhányat a saját találmányaiból is, de ami a legfőbb, a beépített elemekből - koherens egészként – egy merőben új termék született, amit a sajátjaként ad elő. A könyve esetében ez az összeépítés (vagy szintézis) mint vád úgy jön elő, hogy felemlegetik, a könyv harmada lábjegyzetekből, utalásokból áll.
Az elméleti fizikussá érett csodagyerek, Stephen Wolfram a Cal Tech-en építette fel magát, majd a matematikán keresztül és a káoszelmélet felszívásával jutott el a komplexitás tudományáig. Az információ- és ismeretszerzési módszerét-technikáját illetően érezhető rajta, felismerhető az információtudomány és az agytudomány legújabb fordulatainak hatása. Az ismereteinek összegzése, tudásépítése, a közös ismeretek rendezése és a sajátos egyéni tudással korrigált strukturálás, mind, olyan tanulási, tudásátadási modellt mutat, ami az agytudomány legújabb információ-észlelési és –feldolgozási eredményeinek ismeretét feltételezi.
Ebből következik, vagy másként, ez igazolja, hogy Wolfram modellalkotó gondolkodása az információtudományos modellezést követi, amennyiben a tudomány paradigmaváltását vallja. Mit jelent ez? Elsőre azt, hogy a korábbi tudományos vizsgálódással (mely különféle egyenletekkel próbálta leírni a való világot) szemben Wolfram a számítógépes modellek ("computations") lehetőségére épít a valóság leképezésében.
A magyarországi fogadás és kapcsolódások
A hazai észlelés és befogadás is kezdetben az amerikai mintát követi. Vagyis a média felől szenzációhajhász, a magastudomány felől mérsékelt tudomásulvétel követi. Értékelhető nyilvánosságot igazán már a Wolfram-sztori harmadik lépcsője kap, a Wolfram Alpha. Itt az új modellezés szellemében, az új ismeretszerzés és tudásépítés legkorszerűbb (stílusosan intelligens, interaktív) eszköze jelenik meg, az új internetes keresőmotor, amely nem egyszerűen a botok X. nemzedékének megjelenése.
Az Alpha újdonsága a hogyan keres-válogat-hitelesít és a miből merít kérdések megválaszolásában van. Wolfram információ- és agytudományi ismereteinek szellemében a folyamat úgy indul, hogy az információdús környezetből kiválaszt egy információt, majd értékeli azt, hogy kinyerje a jelentését belőle. Az információ akkor lesz jelentéssel bíró vagy "jelentésteli", amikor kontextusba helyezik. Az információ-adat-ismeret-tudás-intelligencia folyamat teljessége mindig ugyanúgy alakul, a kulcs a folyamat felépítésében az a tapasztalati úton kialakított struktúra, információ-, majd ismerettár, amely összehasonlításul szolgál az újabb információ befogadásakor. A sokdimenziós emberi agy működésében az információ-észlelés, információ-kiválasztás, a strukturálás több lépcsős folyamat, amíg a jelentéstől a megértésig, az összefüggések felismeréséig eljutunk. A "jelentés" ilyen értelemben egy állapotot jelent, amikor a bejövő (kiválasztott, észlelt stb.) információ integrálódik a már létrejött struktúrába (amely tulajdonképpen egy tapasztalati úton kialakult ismerettár), amelynek szervezője és működtetője a wolframi matematikai modell.
A "folyamatot" a merítési és összehasonlítási (hitelesítési) adottságok követik, ez a Wolfram modell esetében egy olyan ismerettár (adatbázis), amit vagy ezer munkatárs dolgoz fel, illetve aktualizál. A mai ismert keresők, mint a Google a szemantikus keresés, az indexelt információ és adatbázisra épülő, keresőszavas keresés elvén működnek, az Alpha viszont egy tudományos (strukturált) információ és adatbázisban keres matematikai modellek alapján.
Ezzel Wolfram szándéka-célja nem egyszerűen az, hogy az információk és ismeretek tömege számítógéppel kezelhető legyen, hanem hogy számítógépes módszerekkel (modellekkel) legyen kezelhető, s ez a mai internetes keresőkkel szemben minőségi változást feltételez. A "WolframAlpha" meghatározása szerint egy "computational knowledge engine", szabadon leírva tudományos keresőnek vagy számítószolgáltatásnak nevezi a média. Valójában egy számítógépes ismeretgeneráló robotról van szó, amelyik absztrakt matematikai modell alapján működik s aminek révén a betáplált információ feldolgozási folyamatának "beteljesítéséig" (azaz a nyers információ ismeretté, majd tudássá szervezéséig) különféle műveletek elvégzésre is alkalmas. Ezért az Alpha összevetése a Google-vel mint valamiféle konkurrencia-viszony felállítása, tévedésnek tekinthető. A szematikus web és a (matematikai) modellező web egy rendszer ugyan, de elágazás előtti állapotban.
Mindent összevéve Wolfram koncepciója a "WolframAlpha" nevü információkereső és ismeretrendező, tudásszervező elektronikus robotban egy szoftveren (Mathetmatica), azután a modellalkotó gondolkodáson, és végül a(z információ)-feldolgozás/megértés elindításához szükséges struktúrált adatbázison épül fel. A távlatokat illetően Vannevar Bush "memex"-e, illetve az információtermelő és -fogyasztó gép: az ember agyával kapcsolatos új, az információészlelésre és feldolgozásra vonatkozó ismeretek a mérvadók.
A hazai fogadtatás szempontjából örvendetes, hogy az origo.hu a téma bevezetése kapcsán megkérdezett olyan pedagógust is, aki ismeri és minősíteni tudja az új eszközt. A téma magyarországi jelenlétét e pillanatban néhány internetes fórum biztosítja, mint az origo.hu, vagy a hwsw.hu, illetve az agent.ai portálon olvasható ismertetés. Ez utóbbi adja az írásom elején említett háromszögelés még hiányzó szárát, az esemény oldalat. Ez az esemény a Wolfram-jelenség magyarországi jelenlétét ellenőrző szörfölésemmel került elém. Az agent.ai portál (fenntartója, az AITIA International zrt) számolt be olyan eseményről, amely szorosan ide illik, és bár majd egy év késéssel, de ma sem felesleges arra gondolni, hogy a Texttrend program címén folyik olyan információ-keresés és –feldolgozás Magyarországon is, amely méltó vállalkozás lenne egy olyan "intelligens" keresési módszer megragadásához, mint amilyen a Wolfram-koncepció.
Jegyzet
* információelmélet-kutató
