Varga Csaba

A tiszta tudat vonzásában1

A védikus kultúra ősi, univerzális kultúra, a védikus művészet alapelvei szintén az ősi tudás-látás őrzői. Az univerzális szellemi tér egyik mai új paradigmája, hogy az univerzális védikus kultúra tanulható Európában is. Csodálatos, hogy Dániában az egyik - a rørvigi - népfőiskola tiszta szívvel nyitott az egyetemes kultúrára, és a teremtés tizenhét alapelvének művészeti konzekvenciáit tanítja. Számomra egyébként is évtizedek óta szellemi és erkölcsi példát jelentenek a dán népfőiskolák, amelyek Magyarországon másodszor is -  a nyolcvanas évek elején - indíttatást adtak az új népfőiskolák szervezéséhez. Ráadásként Dánia sokszor védikus hangulatú tájai - ez átélhető Bánsághi Márk Bálint fotóin - további impulzusokat adnak művészi alkotások teremtéséhez.

Ha a három kiállító (AKIRAM Schwarcz Mária, Bánsághi Tibor Vince, Bánsághi Márk Bálint) belső tapasztalatokkal rendelkezik a védikus művészetről, akkor engedtessék meg nekem is, hogy védikus szellemben igyekezzem megnyitni a kiállítást.

A védikus tudat és tapasztalat szerint minden ember számára lehetséges, hogy a normál tudat-tapasztalatok (éber tudat, alvás, mélyálom) mellett magasabb tudatállapotokat is elérjen. Az euro-atlanti tudomány is egyre inkább elfogadja és megérti, hogy a magasabb tudatállapotok lépcsői - sorrendben - a tiszta tudat, a kozmikus tudat, isteni tudat és az egységtudat. Az átlépés vagy átugrás: a normál éber tudat és a tiszta tudat között lehetséges. Ez a küszöb. Ez a híd. Ez a lemerülés. Ez az átjáró zaj és csend között. Ez a váltás: szenvedés és boldogság között. Ez a hazatalálás első stációja. Ez a csoda és a realitás. Ez minden ember végső reménye.

A magasabb tudatállapot fontosságának megértéséhez tudni kell, hogy szemben a hagyományos európai pszichológiai gondolkodással a védikus emberismeretből kiindulva két ÉN-ről beszélhetünk. Az egyik Én, amelyről nálunk is sokat értekeznek, az ember külső-belső személyisége. Ez az, ami az emberről kívülről látható, ez az, amivel a mindennapi életben "evezünk", ez az, aminek fejlesztésével intézményesen foglalkozunk. Van azonban egy másik Én, amelyet olykor - talán helytelenül - léleknek fordítunk, s amelyet a védák szanszkritül átmának, magyarul Önvalónak neveznek. Ne higgyük azonban azt, hogy az Önvalót Európa nem ismeri, hiszen ez az, amit régóta isteni Én-nek, vagy akár a Szentlélek "lakhelyének" hívunk. Ha minden emberben az Önvaló ott van, akkor nem árulunk el titkot, ha azt mondjuk, hogy csak azok képesek - függetlenül attól, hogy vallásosak-e vagy nem - jelentős alkotásokra, akik lemerülnek és otthonra lelnek ebben a transzcendens dimenzióban, s ennek a különböző magasabb tudatállapotban.

Megkockáztatom azt a feltételezést, hogy minden művész teljesítménye alapvetően függ attól, hogy az éber tudatban, a tiszta tudatban, a kozmikus tudatban, az isteni tudatban vagy az egység tudatban van-e. Nem feladatunk most művészettörténeti elemzést tartani, de számomra nyilvánvaló, hogy a legjelentősebb magyar művészek - például Csontváry Kosztka Tivadar - a tiszta tudatnál is magasabb tudatállapotban alkotott. Íme, az egyik nyilatkozata: "Én, Kosztka Tivadar, ki a világ megújhodásáért ifjúságomról lemondottam, amikor a láthatatlan Szellem meghívását elfogadtam, akkor már rendes polgári foglalkozásban, kényelem- és bőségben volt részem. - Párisnak tartva 1907-ben milliókkal szemben álltam egyedül az isteni gondviselés eredményével, s az egész világ hiúságát pocsékká zúztam; egy napon Párist kapitulációra bírtam, s a világot túlszárnyaltam, de tíz millió embert el nem pusztítottam, csupán kijózanítottam őket; a dolgokból reklámot nem csináltam, mert a kufárok sajtójával nem törődtem, hanem elvonultam a Libanon tetejére, s ott cédrusokat festettem."

Nos, a most kiállító három művész nem Libanonba vonult el, nem cédrusokat festett, hanem Dánia szeretetét élvezve elindult a tiszta tudat felfedezésére, vagy folytatta azt az utat, amely a magasabb tudatállapotokba vezet. A választható út mindig ugyanaz, de az úton mind a hárman szükségképpen máshol tartanak. Tudatállapotban, s a tudatállapotból - és a művészi felkészülésből - fakadó művészi teremtésben is. A kiállítás témája ezért úgy is megjelölhető, hogy út a tiszta tudatba és út a tiszta tudatból vissza, hogy a tiszta tudatban élve jelenítsük meg önmagunkat a relatív, mindennapi világban. A kiállítás központi képe: A megvilágosodás természetrajza című AKIRAM-kép, amelyen megfigyelhetjük, és amelyről kicsit meditálva átélhetjük, hogy a tiszta tudat egységéből, csendjéből, harmóniájából felfelé "haladva" úgy érünk fel való világ szintjére, hogy a megvilágosodásnak köszönhetően csupa "igazgyöngyöt" mutatunk fel magunkból.


A megvilágosodás természetrajza

Bánsághi Tibor Vince képei jól, tisztán reprezentálják az út első felét: a fentről való leereszkedést, a szenvedéstől való szabadulás köreit, az értelmetlen keringéstől - a csend és az aktivitás elválasztásával - a tiszta tudatba való eljutást. Végül látható a beteljesedés ígéretét jelentő Megérkezés vagy visszatérés című kép, amelyen a hiábavalóság, az értelmetlenség útpályája már csak két halovány vonal.

Bánsághi Márk Bálint művei közül az általuk készített kisfilmet és ennek kiragadható kockáit emelem ki. A felkelő nap nyaldosta hullámok, hol lassabb, hol gyorsabb mozgással közelednek a nézők felé, vagy éppen a vetítési felület közepe felé, egymásba futva. Az egyik pillanatban fodros kis részecskéket látunk, a másikban hatalmas, méltóságteljes formákat. Ha hirtelen megállítanánk a filmet, szemlélhetnénk azt is, hogy Önvaló vagy az örökkévalóság vízióit megjelenítő egy-egy "filmkocka-festmény" mennyire rímel Bánsághi Tibor Vince képeire.

AKIRAM Schwarz Mária képeinek sorozata ott kezdődik, ahol Bánsághi Tibor Vince képei befejeződnek: lent vagyunk a tiszta tudatban, ahol fizikailag, lelkileg és tudatilag újjászületünk, s innen "felemelkedve" a természeti, az emberi és a lelki világ másnak látszik, és másmilyennek is tapasztaljuk. Képzeletben "fejest ugorhatunk" a boldogságfürtök közé, transzponálhatjuk magunkat a Mennyei látomásba, vagy integrálhatjuk lelkünket-tudatunkat az Egységtudat megnyilvánulásába.


Az Egységtudat megnyilvánulása

Ha hazatérünk a kiállításról, fel-felidézhetjük majd magunknak a két Boldogság-szutra képet. Hamvas Béla írta, hogy a védikus szutra: "Szógyökökből álló titkosírásnak is nevezhető. Az összefüggést az olvasónak kell megtalálnia." "Tömörségben, súlyban, komolyságban és erőben a szutránál többet írott nyelv adni nem tud. A szutra végső titka pedig az, hogy amit nyújt, az nem fogalom és nem kép, tehát sem az értelmi tudáshoz, sem a mítoszhoz semmi köze sincs. A szutra elemi metafizikai érintés, amely felébreszt."

A jó képek is lehetnek hasonlóak a szutrához, annak ellenére, hogy a szutra nem lehet pusztán gondolat, vagy kép. A művészi kép azonban attól válhat szutrává, ha a képnél már több, és metafizikai érintést nyújt. És az érintéssel felébreszt vagy megvilágosít. A fotó, grafika, vagy festmény egyébként is attól válik műalkotássá, hogy transzcendens vizuális jel lesz, amely a néző számára metafizikai-spirituális érintést nyújt. Ezen a kiállításon minden néző találhat olyan képet, amely vizuális jelként metafizikai érintéssel azonos, s a magasabb tudatállapotokba való gyönyörűséges bepillantást tesz lehetővé.


Mennyei látomás

Jegyzetek

1 AKIRAM (Schwarcz Mária), Bánsághi Tibor Vince, Bánsághi Márk Bálint kiállítása elé, Dán Kulturális Intézet, Kecskemét, 2008. szeptember 10.

impresszum
korábbi számok
partnerek
elérhetőségek
hang be/ki
impresszumkorábbi számokpartnerekelérhetőségekhang ki/be