Márfai Molnár László

Az Új antropolÓgia szÜletÉse
Varga Csaba: IstenemberrÉ vÁlÁs

Varga Csaba író, szociológus, filozófus számos kötete után - melyek a kisközösségektől a tudástársadalomig, és a kortárs tudás legjavát összefogó és magasabb szintre emelő új paradigmák kimunkálásáig nyúló, kivételesen szerteágazó és széles látókörű szerzőt mutattak - most új bölcseleti munkával jelentkezett, amely az Istenemberré válás címet viseli. A cím, csakúgy mint a szöveg, egyszerre lehet meghökkentő, egyesek számára riasztónak tűnhet, míg mások fenségesnek találhatják. Az vitathatatlan, hogy a cím és a mögötte álló szándék monumentális vállakozást sejtet. Ahogy a szerző fogalmaz bevezetőjében:

"A földbolygó új dimenzióba, fényvilágba lép, s mindenki előtt megnyílik az út, hogy méltó Istenemberré váljon.

Ez a könyv a földi ember Istenemberré válásáról szól. Ennek eredménye lehet, hogy a földbolygó valóban dimenziót és létezésminőséget vált.

A könyv műfaját van, aki új evangéliumnak, s van, aki metafilozófiai alkotásnak tartja, míg mások költői esszének minősítik.

Lehet, hogy egyik sem, vagy az sem teljesen kizárt, hogy mind a három egyszerre.

Magam csak annyit jeleznék, hogy ezt a páratlan feladatot Égi Mesteremtől kaptam, s igyekeztem minden tanítást úgy visszaadni, ahogy azt egy hűséges tanítvány szíve közvetíti."

Az ember megistenülése ősi gondolat, de az újabb kori filozófiában is találhatunk rá példát. Elsőre talán Nietzsche olyan művei juthatnak eszünkbe, mint az Ím-ígyen szóla Zarathusztra, vagy még inkább az Ecce Homo. A huszadik századból pedig többek között P.D. Ouspensky művei, különösen A negyedik út, de idézhetnénk a közismertebb Pierre Teilhard de Chardin munkáit is. A magyar szerzők közül pedig mindenekelőtt Hamvas Béla és Scientia Sacra című alkotása említendő itt.

Varga Csaba műve ezek sorát gyarapítja, vagy esetleg más, különbözik tőlük? Az ilyen célkitűzéseket filozófiainak lehet még nevezni, vagy egy új vallás megalapozására tett kísérletnek tekinthetjük, vagy a lírai esszé körébe soroljuk? Ha a művet egy beszédmód manifesztációjának tekintjük, akkor azt tapasztaljuk, hogy Varga Csaba alkotása mindhárom kategória jegyeiből visel valamit magán. A létezés és tudás végső kérdéseinek feszegetése filozófikussá teszi, a transzcendencia földi valósággá váltásának szándéka vallásos mivolttal ruházza föl, a lírai hangnem pedig művészivé teszi. Northrop Frye használ egy kifejezést, amellyel egy ezektől eltérő, negyedik beszédmódot jelöl a biblikus szövegekre, a kérügma szóval nevezve meg a retorika ezen módját. Megnyilatkozásnak vagy meghirdetésnek is lehetne nevezni, ha ezek jelentése pontosan lefedné az eredeti kifejezést. Így csak közelítőleg utal ennek meghatározó vonására, miszerint minden más retorikai formával szemben nem alakzatok mögé bújtatott érv, amely mögött érdek állna, hanem itt ez teljesen hiányzik. A cselekvő Ige meghirdetésének eseményével talákozhatunk a műben, amely ugyanakkor egy gondolkodó ember több évtizedes tapasztalatát, töprengéseit, vívódását és felismeréseit is magába foglalja. Itt már lépten-nyomon paradoxonokra bukkanunk: a személyestől, az egyénitől a személynélkülibe és egyénfelettibe jut, miközben a legszemélyesebb és legegyénibb vonatkozásokról beszél. Meghirdetett igazségként szól hozzánk, miközben együttgondolkodásra biztat és így tovább.

Némiképp paradox vállalkozás egy ilyen könyv recenzeálása is. Mert hiszen egy ismertetés, szemlézés távolságot igényel, míg maga a mű elvár valamifajta feltétlen odaadást olvasójától. Egy ilyen munkának minden egyes mondata elhagyhatatlanul lényeges, miközben a róla való beszámoló szükségképpen behatárolt. Ezek előrebocsátásával kezdeném szemlézési kísérletemet.

Varga Csaba kötete két nagyobb részből áll. Az első címe Hajnali fényszólítások, és tíz, római számmal jelölt egységre oszlik, terjedelme a kötetnek mintegy a tizede. A második rész címe Istenemberré válás, és húsz, arab számmal jelölt egységre oszlik, ez képezi a szöveg nagyobb, közel kétszáz oldalas részét. A szöveg egésze rövid, versszerű részekre tagolt, amelyet a szerző szutráknak nevez, és az ősi vallási iratok formáját idézi. Mindezt kiegészíti még a Stációk az Aranykorhoz nevű táblázat a kötet belső borítóján.

Az első egység alapvetően lírai, himnikus hangvétele a szeretet erejéről, elsődlegességéről, nélkülözhetetlenségéről szól, és így ennek kifejezésére a legadekvátabb módot találjuk ebben a formában.

A második rész Bevezetője és a következő részek az isteni mivoltot értelmezik, és ilyenkor sejlik fel a vállakozás nagyságrendje. Olyanról kell beszélnie, számot adnia, ami a vallásoknak, ezek teológiáinak évezredek óta kihívást jelent. Ehhez el kell szakadni a kifejtő-érvelő gondolkodás európai hagyományától, és egy ettől különböző, a paradoxonokat felismerő és azokat átlátni képes felfogás, az antinomikus gondolkodás gyakorlását kell megvalósítania. Az ilyen tudásforma és gondolkodásmód egyszerre képes tételezni valamit és annak az ellenkezőjét, az ellentmondás számára nem probléma, hanem a megoldáshoz vezető út jelzőfénye. Isten mivoltáról valószínűleg csak ilyen módon lehet elkezdeni gondolkodni, hogy aztán megérthetővé váljon, mit is jelent a cimben jelzett Istenemberség. Az nem kétséges, hogy amire ez a mű támaszkodik elsődlegesen saját revelatív felismerésein és élettapasztalatain túl, az az Evangélium, a benne meghirdetett szeretetalapú vallás és Isten Krisztusban való emberi testet öltésének világmegváltó eseménye. Ebből is következik az ember kitüntetett léte, és az Istenemberré válás ígérete.

"39. Ezzel még nem tudunk mindent Istenről, de azt sem mondhatjuk, hogy semmit nem ismerünk Istenből. A végtelen számú titok megfejthetetlen, de az egyik titok emberemlékezet óta nyilvános: Isten=Szeretet. Élő, megnyilvánuló, megtestesülő (szerelmes) Szeretet.

40. Végül szükségképpen jegyezzük meg, hogy a végső (állapot/ nemállapot) egyébként nincs, mert a végső csak egy állomása a végtelennek, csakhogy Isten maga az abszolút, avagy a végtelenen túli, a végtelenbe sem zárható Isten. Ha viszont abszolút, akkor szükségképpen bárki és bármi lehet, azaz nincs semmi, ami befejezett vagy véges."

Hasonlóképpen érthető meg az egység és sokféleség egyszerre való léte, és az emberi tapasztalat időbeliségének jelensége:

"5. Az egységmindenség tehát sugárzások, áradások, esszenciák, összehúzódások, komponensek, elemek, szövetek, hullámok és sok minden más intelligens vagy bölcs komponens tökéletes egysége, ami azonban semmilyen dimenzióban, tértelen- időtlen "tartományban", vagy akár téridőben, sőt semmilyen téridővel leírhatatlan lélek- és tudat"mezőben" nem szakad szét, nem különül el részeire.

6. Fogadjuk el szeretettel és bizalommal, hogy az emberiség minden korszakában szükségképpen a korszak önképével értelmezte az egységmindenséget. Az Istenlét víziók így voltak a korszakvíziók kivetítései. Ezért az elmúlt félévezredben ipari-hatalmi tájképként jelent az Istenlét "országa". Most szabadulunk meg végre az eddigi történeti korvíziók erős szellemi kötöttségeiből."

A vállalkozás kitűzött célja számára döntő fontosságú a megértés, ami itt azt jelenti, hogy minél teljesebben kell megértenünk Istent, de legalább ugyanennyire az embert, mert "az ember ugyan isten, de mégsem ugyanolyan, mint Isten."

A világ, Isten, és az ember kihívásként és rejtélyként áll előttünk, amely ellentmondó formákat ölt, és apóriákba torkollik a róla való gondolkodás, mégis a legnagyobb és legfontosabb feladatunk, sőt kötelességünk, hogy ezt a gondolkodást elvégezzük, amelynek egyetlen módja a megértés lehet. Varga Csaba tehát egy útra hív bennünket, egy szellemi-lelki próbatételre, amely nemcsak a célt, hanem a hozzá vezető utat is bemutatja, így válik nem csupán ígéretessé, hanem vonzóvá is az erre nyitott olvasó számára. Hiszen a mű szerint a világ szerkezete, szerveződése, anyag és nem-anyag, elemi részek és az egész, energia és szerkezet, maga nyújtja azt az ígéretet, hogy Isten nem zárja el tőlünk a hozzá vezető utat, hogy valamilyen módon mégis megismerhető, és a válaszok, amelyekre szükségünk van, elérhetők számunkra.

Hiszen az alapvető kérdés, a "szakrális pardoxon" az Istenemberségre vonatkozóan a következő:

"16. Csakhogy akkor miben különbözik Istenlétezőként, avagy emberként az örök-öröktelen Istentől? És ekkor jön a legdrámaibb kérdés: miért is különbözik?"

A szerző szerint az egyik alapvető ok az ember teremtettsége. Ugyankkor belső entitásai, a "lélekrealizáció" teremtései a magasabb létdimenziót hordozzák, így megvan az emberben az Isteni Önvaló.

"40. Az Ember dolga a földön most látszólag egyszerű, mégpedig az, hogy Belső és Külső Útja eredményeként a Világfán, vagy Istenfán felemelkedve, képletes folyóként visszaáradjon a Felső Világba, s elérje Istent: íme, a beteljesülés a földön. Így születik meg a boldogságos Istenember."

Varga Csaba ezt követően tér át ennek megvalósítási módozataira, amely a misztikus gyakorlat formáit jelenti, ezt az oly ősi és mégis újra eleven utat járja be ismét. Amikor arról ír, hogy az istenember-teremtő erő a szerelem és szeretet ikerenergia, melynek célja a "misztikus teremtés és teremtésőrzés, ami nemcsak a termetett világ bővítését és folytatását támogatja, (...) hanem az Örök Egység teremtését és újrateremtését látja el."

Mindazonáltal a következő, a 6. részben a szerző az embert alapvetően kettős lényként értelmezi, mint kis én és nagy én, látszatember és primordiális ember, a Külső Ember az elmével, az egóval, az érzelmekkel a külvilág zavaros valóságképével, és a hozzá társított illuzórikus énnel. A Belső Ember entitásai az Önvaló, a felsőbbrendű Én, a Bölcsesség, a Teremtő elme. Megfelel a magasbb tudatszintnek és állapotainak. Ő az igazi ember, az "őseredetlélek kivetült Istenminősége." Az Istenemberré válás egyik feltétele, hogy le tudjunk számolni a Külső Ember látsztentitásával, amely negatív mintákhoz kötöttsége miatt "negatív létélmény generátor", egyfajta ontológiai zaj.

A továbbiakban megismerhetjük az Istenemberré váláshoz szükséges átlényegülés útjait és titkait, melynek forrása szintén a "Szerelem és Szeretet ikerenergia szüntelen áradása," s melynek nyomán az Új Menny és az Új Föld megszületik, és az új lét első stációjaként láthatóvá válik az Új Aranykor.

"8. 20. Mindegyik útszakaszon nem csak az akadályok tornyosulnak, mert drága lelked és életállapotod - kicsit kinyílt - bejáratai előtt folyamatosan a segítők sorakoznak. Az Utak változó szintjein újra és újra egyívású, vagy hasonló, támogató entitások érkeznek hozzád. Akkor is, ha zokogva kéred őket, olykor akkor is, ha szeretettel sem hívod őket. Sokszor meglepő módon úgy jönnek, hogy fogalmad sincs arról, saját lélekközösséged vonzotta be őket. Az első stáción a legerősebb segítők a fájdalom-lények, vagy éppen a veled együttszenvedő szüleid, vagy téged soha el nem hagyó angyalaid; a második lépcsőfordulón például az önismereti töréspontok, Isten karja után sóhajtozó lelked, vagy éppen az Isten által melléd küldött segítőemberek. A harmadik szintéren például az inkarnációs feladatok, a karmikus tanítások, a folyamatos teszthelyzetek támogatnak, s végül a negyedik létstátuszban a legfontosabb isteni segítőd Jézus, vagy valamelyik arkangyal, s persze a megerősödött hited."

Ahogy fentebb írtam, az itt leírt megközelítési kísérlet nyilván csak korlátozott módon mutathatja be és értelmezheti a művet, hiszen annak tétje, súlya olyan mértékű, és olyan összetett látásmódot igényel, olyan figyelmet és dialóguskészséget vár el, amely egy-egy olvasó számára csak részlegesen áll többnyire rendelkezésre.

Így nem lehet ennek a recenziónak a feladata, hogy akár csak megközelítőleg is rekonstruálja azt a folyamatot, ahogy Varga Csaba művének gondolatvilága kibontakozik. Talán hosszú éveknek kell még eltelnie, amíg a mű szövegének üzenete sokakhoz eljut. Egy dolog azonban már most kétségtelen. Az elmúlt évtizedekben egyre fokozódó igény jelentkezett egy új antropológia iránt, és sok kísérlet született ennek megvalósítására. Most azonban úgy tűnik, Varga Csaba személyében üdvözölhetjük azt a szerzőt, aki eredményesen vállalkozott ezen új, a 21. század emberének szóló új antropológia, egy kortárs szintézis megalkotására az Istenemberré válás formájában.

impresszum
korábbi számok
partnerek
elérhetőségek
hang be/ki
impresszumkorábbi számokpartnerekelérhetőségekhang ki/be